Drágakövek
leírása
vissza 

Topáz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A topáz szó az ókorból származik, de a görögök valószínűleg nem a topázt, hanem a krizolitot nevezték így. Agatharkidész i. e. 130 évvel feljegyzéseiben azt írja, hogy a Vörös- tengernek egyik szigetén szép aranyszínű követ lehet találni. A szigetet Topasosnak, az ásványt pedig topáznak nevezték. 1900-ban Egyiptom partja közelében, Seberget szigetén peridotit üregek falán gyönyörű krizolit kristályokat fedeztek fel, ebből arra következtettek, hogy ez lehetett az Agatharkidész által említett Topasos sziget.

A berillhez hasonlóan a topázok között is vannak átlátszatlan, drágakőnek nem alkalmas fajták:
piknit – tömött, szálas-rudas kifejlődésű változat és a
pirofizálit – földpátszerű, vaskos változat.

vegyi szempontból a topáz egy alumínium-szilikát, amelyben különböző arányban fluor és hidroxil-gyök van. 

A topáz sűrűsége, törésmutatója a fluor és hidroxil-gyök aránya szerint változik. A topáz általános összetétele az Al2((OH,F)2SiO4) képlettel írható le. Egész kis mennyiségben jelen lehet még króm és vas, melyek az ásvány elszíneződését okozzák.

A topáz a rombos rendszerben kristályosodik. A kristályok néha egész egyszerű kifejlődésűek: két függőleges prizma és egy piramis kombinációi, de igen sokszor a kristályok lapokból épülnek fel. Legtöbb esetben a kristályoknak csak a felső részük fejlődik ki, mert alsó részükkel az anyakőzethez nőttek.

A topáznak igen jellemző tulajdonsága, hogy kitűnően hasad a bázislap szerint, úgyhogy a kristályok az alapkőzetről való eltávolítás közben rendesen lehasadnak e lap irányában. A kitűnő hasadás miatt a nagyobb kristályoknak kisebbekre való szétosztása rendkívül könnyű feladat, de annál nagyobb elővigyázatosság szükséges a csiszoláshoz. A topáz törése kagylós és egyenetlen. Keménysége a Mohs-féle skálában 8. Sűrűsége a változó összetételnek megfelelőlen 3,4-3,6. A topáz a kristálylapokon élénk üveg fényű, a hasadási lapokon gyöngyházfényű.

A topáz a Röntgen-sugarakat csak félig engedi át.
Igen jellemző a topázra, hogy dörzsöléssel könnyen elektromos lesz s apró papírdarabkákat magához vonz. E tulajdonsága szintén alkalmas hozzá hasonló más ásványoktól való megkülönböztetésére. Jellemző még az is, hogy a felhevített topáz lassan lehűtve, szintén elektromos lesz.

A topázkristályokban igen gyakran vannak folyadékzárványok, amelyek legtöbbnyire csak mikroszkopikusak.



A topáz színe változatos. Legjellemzőbb és legelterjedtebb szín a sárga, de gyakoriak a víztiszta és kékszínű, ritkábbak a rózsaszínű kristályok. A topázkristályok többnyire tiszták és átlátszók. 

A sárga szín a legvilágosabb sárgától egészen a sötét barnássárgáig terjed s a sárga színben igen sokszor kis vörös árnyalat is van. A sárga szín annyira jellemző a topázra, hogy sok más sárga követ jelzőkkel ellátva, topáznak hívnak.



Csiszolása és értéke

A sárga és kék topázokat gyakran csiszolják táblás és lépcsős köveknek, a színteleneket pedig drágaköveknek. A topáz nagyfokú hasadása a csiszolásban és fényezésben nagy óvatosságot kíván s ezért a táblalapot a bázislapra merőleges vagy ferde irányban kell elhelyezni.

   


A színtelen topáz csiszolt állapotban különösen a gyémánttal, fenakittal és színtelen berillel téveszthető össze. A színes kövek akvamarinnal, turmalinnal, citrinnel, égetett ametiszttel cserélhetők könnyen össze.


fel