|
|
A korund két
színváltozatát
használják ékszerek
céljára, a piros rubint és a minden
más színt magában foglaló
zafírt
A közönséges korundok, vagyis amelyeknek
nincs drágakőminősége, csiszoló-
és polírozóanyagul
szolgálnak. Az ismert smirgel csiszolóanyag
nagyrészt finomszemcséjű korund, amelyhez
magnetitot, vérkövet és kvarcot
kevernek. A korund név az indiai
térségből származik, és
valószínűleg az ásvány nagy
keménységére utal.
Rubin
Színe: különféle
árnyalatú piros
Karcszíne: fehér
Mohs-keménysége: 9
Sűrűsége: 3,97-4,05
Hasíthatósága: nincs
Törése: apró kagylós,
szilánkos, rideg
Kristályszerkezete: (trigonális)
hatoldalú prizmák vagy
táblák, romboéder
Kémiai összetétele: Al2O3,
alumínium-oxid
Transzparenciája:
átlátszótól
átlátszatlanig
Fénytörésmutatója:
1,762-1,778 Kettős törése: -0,008
Diszperziója: 0,018 (BG), 0,011 (CF)
Pleokroizmusa: erős; sárgáspiros, mély
kárminpiros
Abszorpciója: 694, 693, 668, 659, 610-500, 476, 475, 468
Fluoreszcenciája: erős: kárminpiros
A rubin a nevét piros
színéről kapta (lat. rubeus). Csupán
1800 táján ismerték fel, hogy a
zafírral együtt a korundcsoporthoz tartozik.
Azelőtt a piros spinellt és a gránátot
is rubinnak hívták, ill. mindhármat
karbunkulusnak.
A piros szín az egyes lelőhelyekről függően
némileg eltér ugyan, ez azonban
semmiképpen sem alkalmas arra, hogy levezethessük
belőle a kövek származási
országát, mivel minden egyes
előfordulásnál akadnak más
árnyalatú kövek is.
A "burmai rubin" vagy "sziámi rubin"
megjelölés ennélfogva
félrevezető, és inkább
minőségi fogalomnak kell felfognunk. A legbecsesebb a
galambvérpiros szín, tiszta piros enyhe
kékes árnyalattal. 
A színeloszlás gyakran egyenetlen,
sávos vagy foltos. Színadó
ásványa a króm, a barnás
árnyalatok esetében még a vas is.
Égetéssel a gyengébb
minőségek jobb színt kapnak.
A nyers rubinok tompa és zsíros hatást
keltenek, megcsiszolva fényük majdnem olyan, mint a
gyémánté.
A rubin (a zafírral) a gyémánt
után a legkeményebb ásvány.
A keménység az egyes irányokban
érzékelhetően eltér.
A rubin ugyan nem hasítható, bizonyos
irányokban azonban jobban darabolható.
Tekintettel a ridegségére, óvatosnak
kell lenni a csiszolásánál
és foglalásánál. A
zárványok gyakoriak. Nem jelentenek
minőségromlást, hanem éppen a
valódiság bizonyítékai a
hasonló megjelenésű szintetikus kövekkel
szemben. A zárványok fajtája (idegen
ásványféleségek,
feszültség okozta repedések,
növekedési szerkezetek, csatornák vagy
más üregek) gyakran
eligazítást ad a lelőhelyre nézve.
A bezárt rutiltűk vagy finom derengést
idéznek elő (selyemfénynek nevezik), vagy
megfelelő kabosoncsiszolás esetén
macskaszemhatást  és a nagyra
értékelt aszterizmust   hatágú
csillaggal, amely a kő mozgatása közben a
felszínen végigsiklik.
Lelőhelyek
A rubin
anyakőzete nagyrészt dolomitizálódott
márvány, gneisz és amfibolit,
ritkábban bazalt. Az ilyen lelőhelyek rubin tartalma azonban
túl csekély a gazdaságos
kiaknázáshoz. A rubin kitermelése
sokkal inkább alluviális lelőhelyekről
történik. Tekintettel nagy
sűrűségére, a rubint
általában mosással
különítik el a folyami
kavicstól, homoktól és iszapos-agyagos
mállási anyagoktól, majd
koncentrátumban
feldúsítják, végül
kézzel válogatják ki. A
termelési módszerek sok helyütt olyan
kezdetlegesek, mint száz évvel ezelőtt. Az
állami bányákban viszont a
gépek bevetése nem szabály ugyan, de
sokkal gyakoribb, mint a magánvállalatokban.
Egyes állami vállalatok (pl. Mogok mellett,
Mianmarban) újabban nagyfokú
gépesítéssei dolgoznak a
felszínen és a föld alatt is. A
legjelentősebb rubinlelőhelyek Mianmar, Thai-föld,
Srí Lanka és Tanzánia
területén találhatók.
Évszázadok óta termelik ki a mianmari
rubinlelőhelyeket Mogok közelében. A
rubintartalmú réteg méterekkel a
felszín alatt helyezkedik el. A hozamnak
állítólag csupán 1 %-a
alkalmas ékszerek céljára. A
megcsiszolható kövek
galambvérszínűek. Ezek
számítanak a legértékesebb
rubinoknak. A nagy példányok mindenesetre
ritkák. A gyakran drágakő minőségű
kísérő ásványok a cirkon, a
gránát, a holdkő, a krizoberill, a nemesberill, a
spinell, a topáz, a turmalin és a
zafír.
A thaiföldi rubinoknak többnyire enyhén
barnás vagy ibolyás az árnyalatuk.
Bangkoktól délkeletre, Csanthaburinál
nyerik ki agyagos kavicsból. A
szállítóaknák
néha 8 m mélyre is lemennek.
Srí Lankán a lelőhelyek a sziget
délnyugati részén fekszenek, Ratnapura
vidékén. Az ezekből a
(bennszülöttek nyelvén "illamnak"
nevezett) torlatokból származó rubinok
nagyrészt világospirostól
málnaszínig terjednek. Emellett a
folyóvizek fenekének
kavicsából és
fövenyéből is termelnek itt ki rubinokat. Az
1950-es évek óta
Észak-Tanzániában egy
dekoratív, zöld foltos kőzetet,
zoizitsziklátot (anyolitot) termelnek ki jókora
rubinokkal (lásd o.), amelyeket azonban csak
díszkőként használnak, mivel a
rubinkristályok
Í' ritkán
átlátszóak és alkalmasak
csiszolásra. Ezzel szemben az Umba folyó felső
folyásánál, az ország
északkeleti részén vannak
drágakő minőségű rubinok.
Ibolyától barnáspiros
színűek.
További lelőhelyek találhatók
Afganisztán, Ausztrália (Queensland,
Új-Dél-Wales), Brazília, India,
Kambodzsa, Kenya, Madagaszkár, Malawi, Nepál,
Pakisztán, Tádzsikisztán, az USA
(Észak-Carolina, Montana), Vietnam és Zimbabwe
területén.
Kis rubin-előfordulások vannak Svájcban (Tessin),
Norvégiában és Grönland
délnyugati partvidékén is.
Híres rubinok A rubin a legdrágább
kövek közé tartozik. A nagy rubinok
ritkábbak, mint a hasonló
nagyságú gyémántok. A
legnagyobb, csiszolásra érdemes rubin 400
karátot nyomott, Mianmarban találták,
és három részre darabolták.
Különleges szépségű,
híres kövek az Edward-rubin (167 ct) a londoni Brit
Természettudományi Múzeumban (British
Museum of Natural History); a Reeves-csillagrubin (138,7ct) a
washingtoni Smithson Intézetben; a De-Long-csillagrubin (100
ct) a New York-i Amerikai Természettudományi
Múzeumban; a Béke rubin (Peace Ruby, 43 ct)
nevét onnan kapta, hogy 1919-ben, az 1.
világháború befejeződésekor
találták.
Egy sor rubin koronázási jelvények
vagy fejedelmi házak más ékszereinek
pompázatos darabja. A cseh Szent Vencel-koronában
(Prága) pl. egy csiszolatlan, kb. 250 karátos
rubin látható.
Még
így is kiderült az újabb
vizsgálatok során, hogy egyik-másik
rubinnak tartott drágakő más fajtához
tartozik, mint például az angol korona "Fekete
Herceg Rubinja" vagy az angol koronaékszerek egyik
nyakláncába foglalt "Timur-rubin". Az
1830-tól való Wittelsbach-korona csepp
alakú drágakövei is korábban
rubinnak számítottak.
Valójában ezek mind spinellek.
Megmunkálás Manapság a rubinokat
többnyire már abban az országban
megcsiszolják, ahol találták őket.
Minthogy azonban itt arra törekszenek, hogy lehetőleg nagy
súlyt tartsanak meg, az arányok nem mindig
kielégítőek, úgyhogy sok
követ kell átdolgozni európai
csiszoldákban. Az átlátszó
minőségűeket lépcsősre vagy
briliánsformára munkálják
meg, a kevésbé
átlátszóakat
gömbölydedre, vagy szobrocskáknak
dolgozzák fel.
Órákba és
csapágyköveknek, amelyeknek régen nagy
volt a műszaki jelentőségük, ma már csak
szintetikus rubinokat használnak.
Összetéveszthető az almandinnal  a fluorittal  a hiacinttal 
a spinellel  a topázzal  a turmalinnal  és a cirkonnal  .
Léteznek drágakő minőségű szintetikus
rubinok (lásd o.); ezek kémiai, fizikai,
különösen pedig optikai
tulajdonságai megfelelnek a valódiaknak.
Felismerhetők azonban nagyrészt a
zárványaikról, valamint
arról is, hogy ellentétben a
természetes rubinokkal, átengedik a
rövidhullámú ultraibolya sugarakat.
Számos utánzat van a piacon,
különösen üvegutánzatok,
valamint dublettek gránát felső
részből és üveg alsó
részből vagy természetes zafír felső
részből és szintetikus rubin alsó
részből.
Sok félrevezető megjelölés is
létezik a kereskedelemben, pl. balaszrubin (= spinell),
kaprubin (= pirop), szibériai rubin (= turmalin).
Zafír
Színe: különféle
árnyalatú kék, színtelen,
rózsaszín, narancs, sárga,
zöld, ibolya, fekete
Karcszíne: fehér
Mohs-keménysége: 9
Sűrűsége: 3,95-4,03
Hasíthatósága: nincs
Törése: apró kagylós,
egyenetlen, szilánkos Kristályszerkezete:
(trigonális) két végén
hegyesedő, hordó alakú, hatoldalú
piramisok, táblás
Kémiai összetétele: Al2O3,
alumínium-oxid
Transzparenciája:
átlátszótól
átlátszatlanig
Fénytörésmutatója: 1,762-1,778
Kettős törése: -0,008
Diszperziója: 0,018 (BG), 0,011 (CF)
Pleokroizmusa: kék z. jól
látható: mélykék,
zöldeskék; sárga; z.: gyenge:
sárga, világossárga;
zöld z.: gyenge: zöldessárga,
sárga; ibolyaszínű z.: jól
látható: ibolya, világospiros
Abszorpciója: ceyloni kék z.: 471, 460, 455,
450,379 sárga z.: 471, 460, 450 zöld z.: 471,460-450
Fluoreszcenciája: színtelen Z.:
narancssárga, ibolyakék z.: (ibolya) nincs
A zafír (gör. 'kék') nevet
korábban különféle
kövekre használták. Az
ókorban, részben a
középkorig, zafíron többnyire a
mai lápisz lazulit értették. 1800
táján ismerték fel, hogy a
rubin és a zafír a korund drágakő
minőségű változatai. Először csak a
kék változat kapta a zafír nevet, a
más színű korundokat (a piroson
kívül) sajátos, részben
félrevezető nevekkel illették, a zöld
változat például az
"orientális peridot", a sárga korund az
"orientális topáz" nevet kapta.
Ma
zafírnak neveznek minden drágakő
minőségű nem piros korundot. A piros változatok
neve rubin. A zafír különböző
színeit most minősítő szóval
illetjük, például zöld
zafír vagy sárga zafír. A
zafír névvel, külön
toldalék nélkül, mindig csak a
kék korundot illetjük. A színtelen
zafírt leukozafírnak (gör.
'fehér') nevezik, a narancssárga
zafírt pedig padparadsának
(szingalézül 'lótuszvirág').
A két változat, a rubin és a
zafír között nincs éles
határvonal. A világospiros,
rózsaszín vagy ibolyaszínű korundokat
általában a zafírokhoz
sorolják, mert itt a többi színhez
képest önálló
értékük van, a rubinok
között a gyengébb
minőségek közé
helyeznék.
A kék zafír esetében a
színt adó anyag a vas és a
titán, az ibolyaszínűeknél a
vanádium. Három vegyértékű
vas idézi elő a sárga és zöld
árnyalatokat, króm a
rózsaszínt, króm, vas és
vanádium a narancs árnyalatokat. A
legtöbbre a tiszta
búzavirágkéket tartják.
Mesterséges fényben egyes zafírok
tintakéknek vagy feketéskéknek
tűnhetnek.
1700-1800 Co-on végzett
égetéssel bizonyos lelőhelyek előnytelen
színű, homályos zafírjai
világító kék,
állandó színt kapnak.
Keménysége ugyanakkora, mint a rubiné,
és az egyes irányok szerint éppen
olyan határozottan eltérő (fontos a
csiszoláshoz!). Valamennyi zafírra jellemző
fluoreszcencia nincs.
A rutiltűk berakódása selymes fényt
okoz, orientált, vagyis meghatározott
irányokban elhelyezkedő tűk (néha finom
repedések is) macskaszemhatást vagy
hatágú csillagot, csillagzafírt.
|