Berill csoport

Berillcsoport

Berill

A berill ásvány egy hexagonális rendszerben kristályosodó berillium-alumínium cikloszilikát, a berillium egyetlen, viszonylag gyakori ásványa. Víztiszta változata drágakő. Vegyi képlete Be₃Al₂[SiO₂]₆. Többnyire nem nő néhány milliméternél nagyobbra, de a pegmatitokban akár néhány méteres példányai is előfordulhatnak. A sztöchiometrikus összetétel sztöchiometrikushoz közeli összetételű ásvány színtelen, viszont a különböző szennyeződések szinte mindig elszínezik.

Színe:
Karcszíne:
Mohs-keménysége: 7,5-8
Sűrűsége: 2,67-2,78
Hasíthatósága: meghatározhatatlan
Törése: apró kagylós, egyenetlen
Kristályszerkezete: (hexagonális) hatszöges prizmák
Kémiai összetétele: Be₃Al₂[Si₆O₁₈]
Transzparenciája:átlátszótól átlátszatlanig
Fénytörésmutatója: 1,565-1,602 Kettős törése: -0,006
Diszperziója: 0.014 (BG), 0.09-0.013 (CF)
Pleokroizmusa:jól látható, zöld, kék, kékes-zöldtő a sárgászöldig
Abszorpciója: 683, 681, 662, 664, 637, (606), (594), 630-580, 474, 472
Fluoreszcenciája: többnyire nincs

Nevének eredete:

Neve valószínűleg a görög berüllosz szóból származik, ami a tengerzöld színű drágaköveket jelölte, majd egyre inkább csak a berillekre használták. A smaragd név is ókori: a görögök a zöld drágaköveket nevezték szmaragdosznak.

A berill színe rendkívül változatos. A legértékesebb a tiszta zöld színű smaragd, amelynek színárnyalata a fűzöld és almazöld között van; ez a szín annyira jellemző, hogy a zöldnek ezt az árnyalatát éppen a smaragdról smaragdzöldnek nevezzük. A teljesen átlátszó és hibátlan smaragd rendkívül ritka; legtöbb esetben apró repedések teszik zavarossá, de apró zárványok, főképp csillámpikkelykék is gyakoriak benne. Minél szebb, sötétebb a smaragd színe és minél átlátszóbb, annál nagyobb az értéke, amelyet még emel az a bársonyos fény. Világosabb színű smaragd gyakrabban fordul elő. A szín-eloszlás sokszor nem egyenletes, hanem világosabb és sötétebb foltok váltakoznak s néha réteges is lehet a színezés a bázislappal vagy a kristály hossztengelyével párhuzamos irányban. Mesterséges fénynél a smaragd színe nem változik és semmit sem veszít szépségéből.

A teljesen hibátlan, átlátszó kő a kis példányok között is ritka s még nagyobb ritkaságok közé tartozik egy-egy nagy, szép smaragd. A régi peruiak állítólag egy strucctojás nagyságú smaragdot istenség gyanánt tiszteltek. Több nagy smaragdot őriz a bécsi kincstár, többek között egy körülbelül 1500 karát körüli, egy darabból kivágott tintatartót. A Devonshire-i herceg birtokában egy 1350 karátos, tökéletes színű és átlátszóságú nyers kristály van; hatszöges oszlop, tetején a bázislappal. A British Museum-ban egy 156 karátos, gyönyörű követ őriznek. Sok szép smaragd van az orosz kincstár birtokában is, többek között egy 135 karátos, élénk-zöld színű és teljesen tiszta, átlátszó tábla alakúan csiszolt kő, amely valószínűleg Kolumbiából származik, azonkívül egy 240-250 karátos kő az Urálból és egy 153 karátos Kolumbiából. Polükratész legendás gyűrűjében is valószínűleg smaragd lehetett.

Lelőhelyek

A legszebb smaragdokat Kolumbia szolgáltatja, ahol a Cordillera Oriental-ban, Bogota vidékén, egy sötét színű palában ereket alkotó mészkőben található. A smaragd-bányákat már a régi bennszülöttek is ismerték; a smaragdot fejtették, ékkőnek használták és templomaikat díszítették vele. A smaragdtartalmú kőzetet külfejtéssel, lépcsősen fejtik és így keresik a mészkőereket, amelyek teljesen szabálytalanul vannak a kőzetben. A kifejtett mészkődarabokat azután összetörik s ebből a törmelékből keresik ki a smaragdokat. A meddő kőzetdarabokat és az elhasznált törmeléket a bánya fenekére hányják s onnan vízárammal távolítják el. A smaragdok színe igen gyakran a legszebb zöld, de a világosabb színű kövek gyakoribbak. A foltos és zónás színezés is sokszor előfordul. A kövek átlátszósága igen változó. Tökéletes átlátszóság és szép szín együtt elég ritka; a szép színű kövek értékét igen sokszor csökkenti a gyenge átlátszóság.
A régi smaragdok egy része Peruból származik, de a régi bányáknak a helye ma legnagyobb részt ismeretlen.
Az Urál-hegység vidékén egy paraszt fedezte fel véletlenül 1831-ben az első smaragdot, aki a berezovi erdőkben faszedegetés közben, egy kidöntött fa gyökerei között több apró smaragdtöredéket talált. A szép zöld köveket Jekatyerinburgba vitte, ahol kőcsiszoló-műhely létezett, s ahol bebizonyították, hogy igazi smaragdokról van szó. A smaragd itt csillámpalában található. A kristályok nagysága elég tekintélyes, még 20 cm hosszú kristályt is találtak, a nagy kristályok azonban silányabb minőségük miatt, csiszolásra nem alkalmasak. A drágakőnek megfelelő kövek egy karátnál ritkán nagyobbak. A minőség gyengébb, mint a kolumbiai köveké, de azért itt is találtak szép színű és átlátszó kristályokat.
Brazília Minas Gerais tartományának több pontjáról is kerültek smaragdok a drágakőpiacra. A legszebbek Esmeraldas közelében, Santa Anna dos Ferros mellett fordulnak elő, ahol a gnájszot átjáró pegmatitban találhatók.
Brazília másik smaragdelőfordulási helye Bahia tartomány déli részében, Villa do Bom Jesus dos Meiros környékén van. Az anyakőzet dolomitos márvány, a smaragd azonban mindenütt az ezt átszelő kvarcerekhez van kötve. Rendkívül jellemző a Bom Jesus-i smaragdokra a kissé világosabb szín és sárgás árnyalat.
Európa régi smaragdlelőhelye a Salzburg melletti a Habach-völgyben van, amelyet állítólag már a rómaiak is ismertek s ahol még ma is folyik a smaragdok keresése. Az előfordulás nagyon hasonlít az urálihoz, mert a smaragd itt is csillámpalában található. A talált kristályok néha szép sötétzöldek, legnagyobb részük azonban zavaros, gyengén átlátszó, vagy teljesen átlátszatlan, úgyhogy csak igen kevés használható fel drágakőnek.
Ausztráliában 1912-ben Poonah mellett találtak smaragdokat.
Észak-Amerika Észak-Karolina államában néhány helyen szintén találnak egész kis mennyiségű, csiszolásra érdemes smaragdot. Mitchell County-ban a smaragd kis zöld erek alakjában földpát és kvarckőzetben fordul elő; a smaragdot a kőzettel együtt csiszolva, smaragdmatrix néven hozzák forgalomba s különböző dísztárgyak készítésére használják.

Csiszolása és értéke

fotó:K.Hartmann A smaragdot többnyire lépcsős táblakőnek csiszolják. A zavaros és repedéses köveket néha domborúan csiszolják. A hibátlan, szépszínű smaragdot szabadon, a többit szekrénykésen foglalják, a világos színűek foglalatát zöld lemezkével bélelik, a hibás kövekét pedig feketére szokták festeni, hogy a hibák ne legyenek nagyon szembetűnőek.

Akvamarin

Akvamarin

Színe: különféle árnyalatú kék, zöldeskék
Karcszíne: fehér
Mohs-keménysége: 7.5-8
Sűrűsége: 2.68-2.74
Hasíthatósága: nem határozható meg
Törése: apró kagylós, egyenetlen, rideg
Kristályszerkezete: (hexagonális) hatszöges prizmák
Kémiai összetétele: Be₃Al₂[Si₆O₁₈] berillium-alumínium-szilikát
Transzparenciája: átlátszótól átlátszatlanig
Fénytörésmutatója: 1,5642-1,596
Kettős törése: - 0,004-től - 0.005-ig
Diszperziója: 0,14 (BG) 0,009-0,013 (CF)
Pleokroizmusa: jól láthatóan majdnem színtelen, világoskék, kék, kékeszöld
Abszorpciója: maxix-a: 695, 655, 628, 615, 581, 550
Fluoreszcenciája: nincs

Az akvamarin legfontosabb lelőhelyei Brazíliában vannak, a Minas Novas, Minas Gerais északkeleti részein előforduló pegmatitkőzetben, s az ezekből keletkezett hordalékanyagban. Bahiában sárga berillek fordulnak elő. A kisebb kristályok rendesen tiszták, átlátszók, a nagyobbak már zavarosak, nem teljesen átlátszók és apró repedésekkel teltek. Gyakran előfordulnak a 10 kg-ot is meghaladó nagyságú kristályok. 1910-ben Marambaya mellett egy kívül zöld, belül kékszínű, 48 cm hosszú, 40-42 cm átmérőjű akvamarinkristályt találtak. Érdekesek a brazíliai akvamarinkristályok belsejében gyakran megjelenő csatornák, amelyek vagy a főtengellyel párhuzamosak, vagy szabálytalan elhelyezésűek. Étetési idomok igen gyakoriak a brazíliai berilleken.

Nemesberillek

Bixbit

Bixbit Antik csiszolat

Aranyberill

aranyberill aranyberill csiszolat

Goshenit

fotó:K.Hartmann

Heliodor

fotó:K.Hartmann

Morganit (rózsaberill)

fotó:K.Hartmann